A zeneszerző az említett alkotó tiszteletére komponálta darabját, aki pályája csúcsán, mindössze 39 évesen halt meg.  A mű tételei többnyire azokat a vázlatokat, akvarelleket és építészeti terveket próbálják zenébe foglalni, amelyeket a Hartmann-kiállításon mutattak be nyilvánosan. Muszorgszkij ezeket egy zenés sétával köti össze, amelyben magát ábrázolja, amint egyik képtől a másikhoz lép. Az Egy kiállítás képei című művet manapság leggyakrabban nem annak eredeti zongoraváltozatában, hanem hangszerelt formában hallhatjuk. Henry Woodtól Leopold Stokowskiig sok zenész hangszerelte át teljes zenekarra Muszorgszkij darabját, de máig legnépszerűbb és legtöbbet játszott változata Maurice Ravel 1922-ben született alkotása.