Szerelem, bohémság, zene!

Amióta énekel az emberiség, szinte azóta szól a szöveges zenék nagyrésze a szerelemről. Sőt, ha jobban megnézzük, amikor nem szakrális énekről van szó, akkor szinte mindig jelen van az énekekben így-úgy a szerelem, még ha sokszor átvitt értelemben is. De hogyan fejeződik ki a szerelem a hangszeres zenében? Ha nem a szöveg fejezi ki, akkor mi? És miért értünk egyet abban, hogy bizonyos dallamoknak, hangzásoknak egyértelműen közük van a szerelemhez? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a Danubia Zenekar koncertje, melyen a hangszerek lesznek szerelmesek. Mozart nyitánya inkább az intrika oldaláról mutatja be a szerelmet, hiszen a nyitányt követő operában két férfi tréfából próbára teszi kedvesei hűségét. Liszt Szerelmi álma eredetileg dal volt, zongoradarabként lett híres, és a fellángoló és minden vihar ellenére is megmaradó szerelmet sokan felismerik a zenében. Rómeó és Júlia története sokakat megihletett a zeneirodalomban. Csajkovszkij egy olyan szimfonikus művet írt, ami valóságos akciófilmet varázsol a képzeletbeli filmvásznunkra. A Ruszlán és Ludmilla nyitánya a beteljesülő szerelem győzelmét hirdeti. Sosztakovics keringője egyszerre klasszikus zene, jazz és sláger, mely némi melankóliával vágyódik valami vagy valaki után. Francis Lai és Henry Mancini Love Story-zenéje még inkább melankolikus és át is vezet Ott Rezső művéhez, aki egyetlen kompozícióban foglalta össze a szerelmi dalok, szerelmes számok történetét.

Van egy perce az extázisra? Hallgasson bele! (Csajkovszkij: Rómeó és Júlia - nyitányfantázia)